Hibás objektum

      A pásztorkutyák

A  pásztorkutyák kialakulása

Az egyik legrégebbi olyan festmény, mely egy vadászt ábrázol íjjal, nyíllal és egy kutyával, Catal Hüyük templomfalán látható, a mai Anatólia nyugati részén. Ez a kép kb. 8000-9000 éves lehet. Az időközben letelepedő törzsek később felfedezték az addig vadászati segítségként használt kutyák előnyös tulajdonságait településeik és nyájaik védelmére. Valószínűleg ekkor kezdtek kialakulni a nagytestű, nyájőrző kutyák, mivel a farkastól állandóan védeni kellett a háziállatokat. Törökországban tehát meglehetősen régi hagyományai vannak a pásztorkutya-tartásnak és tenyésztésnek, sőt a még mindig létező nagybirtokokon, a hatalmas birkanyájak mellet napjainkban is szükség van ezen erős  kutyák munkájára.
A török tenyésztők, és a nyugati szakirodalom többsége három török pásztorkutya fajtát  meg. A "fehér fejű" Akbas a kuvaszra hasonlító, nagytestű, általában hosszú szőrzetű, fehér kutya. A Karabas neve "fekete fejűt" jelent, mely elnevezés nem a kutya teljes színére, hanem csupán fekete maszkjára utal. Gyakran nemcsak a kutya pofája és füle, hanem egész feje fekete. A Karabas szőrzete rövid és sűrű, és a maszkot leszámítva világos barna, esetleg csíkozott.  A harmadik a Kangal. Színe bézs vagy szürke fekete maszkkal. Minden Kangal Karabas, de nem minden Karabas Kangal.
A Kangal,  az arisztokrata  Török  Kangal törzsről kapta nevét, akik Sivas tartomány Kangal nevű falujában illetve annak környékén élnek, és évszázadok óta juh- és lótenyésztéssel foglalkoznak. A Kangal család napjainkban is befolyásos, híres dinasztiát képez, méneseik és nyájaik védelmére gondosan válogatott őrkutyákat alkalmaznak, azonban sajnos nem vezetnek törzskönyvet. A Kangal név tehát egyfelől geográfiai eredetű, másfelől azon család neve, amelyik ezt a fajtát pártfogása alá vette és régóta tenyészti. Törökországban, főleg az ország középső részein, még mindig a falvak és nyájak őrkutyája. Robusztus és ellenálló, a lehetséges legnagyobb igénytelenség mellett, ami a táplálkozást és tartást illeti. A legszélsőségesebb időjárási viszontagságokat képes elviselni. Gyakran csupán a pásztorok kásával és aludttejjel etetik ezeket a kutyákat.
Jelleme
Önálló, ha a szükség úgy hozza, de meglepő módon mégis engedelmes. Rendkívül értelmes, ”okos” fajta. Bizalmatlan, távolságtartó az idegenekkel, sőt erős agresszió is jellemző lehet. Domináns, verekedős idegen kutyákkal. Árad belőle a fensőbbség, amit idegen kutya láttán, hátára kunkorodó farkával jelez is. Mégis rendkívüli falka ösztönnel rendelkezik, a falkatagokkal  békés és óvatos. Erős falkaösztönnel rendelkeznek, amelyhez a gazda és családja is hozzátartozik.

Kangal egy olyan pásztorkutya mely a mai napig sikeresen megőrizte őshazájának köszönhetően mindazt a tulajdonságát, amivel egy igazi pásztorkutyát jellemez.
A fajta talán világviszonylatban véve is, abban a ritka helyzetben van,  hogy nagy számban találhatunk sértetlen ősi genetikával rendelkező példányokat. Ennek a kivételes tulajdonságnak, adottságnak köszönheti a Kangal, hogy a pásztorkodás terén nem sok vetélytársa akad.
Természetesen hazánkban és a környező országokban, kivéve az Erdélyi térséget, nem sokan használjuk a funkciójának megfelelően, de ahogy változik a világ, a fajta úgy alkalmazkodik a vele szemben elvárt követelményekhez.
Terület, lakóház, objektum, háziállat (ló, kecske, juh, nyúl, csirke) őrzésére jól használható. Másodsorban sportkutyaként, akár vadászkutyaként (hajtásokon) is kitűnően megállják a helyüket.

A fajta  FCI  által, mint  önálló  fajta  elismertetése jelenleg még folyamatban  van. Ennek  egyik első lépése az, hogy  az FCI  elismerte  a Török  a Kinológiai Szövetséget  a KIF –et.  Amely  több száz  Kangal kutya  adatait előzetesen  rögzítette és  ez  alapján kidolgozta a  fajta  sztenderdet.

Ezzel lehetőség nyílt a Kangal kutyák törzskönyvezésére is, mely egyelőre a KIF által történik.
Magyarországon  az  első kimondottan a  Török  KIF sztenderdet követő , Kangal tényésztésre alakuló  szervezet a Kangal Klub Hungary Tenyésztő  Egyesület.